Botrány: akár akadémikusokká is válhatnak a Magyarországot diktatúrázó jelöltek

Lentner Csaba közgazdászprofesszor töretlen lendülettel küzd azért, hogy a Magyar Tudományos Akadémia teljesítménye felfelé húzza a magyar gazdaságot – ellentétben azzal, amit az elmúlt évtizedekben produkált.

ha a nemzetközi adatok olyan lesújtó teljesítményről árulkodnának, mint amit ők letettek az asztalra. Ha ezt egyáltalán teljesítménynek lehet nevezni. E mögött nyilván ott van a tudományos gőg, mások lenézése is. Nem tartanak attól, hogy valaki a körmükre néz és felelősségre vonja őket azért a silányságért, amit anélkül voltak képesek produkálni, hogy némi szégyenpír megjelent volna az arcukon.

Schmidt Mária történész, a Terror Háza főigazgatója a közelmúltban szögezte le: „A Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus. Tagjai olyan privilégiumok sorát élvezik, amelyek élethossziglan járnak nekik, vagyis életjáradékot kapnak” – írta a Látószög elnevezésű blogján. 

A bili akkor borult ki, amikor tervbe volt véve, hogy Orbán Viktor májusban meglátogatja az Akadémia alapításának 200. évfordulójára emlékező ünnepi ülést.

Schmidt erősen támadja az MTA tagjait amiatt is, hogy „bekerülésüket követően semmilyen teljesítményt nem kell felmutatniuk”, sőt, szerinte a beválasztásuk sok esetben nem teljesítményfüggő. Akik a kommunista időszak alatt a pártállamhoz fűződő elkötelezettségük alapján bekerültek, a rendszerváltoztatás után is megtartották tagságukat. „Tovább szolgálnak”, még mindig jelentős hatalommal rendelkeznek. „Akadémikusnak lenni teljesítmény nélküli rangot, kiváltságot, élethosszig tartó megélhetést és megannyi privilégiumot jelent.” 

Korábban megírtuk: Lentner Csaba közgazdászprofesszor, a Polgári Szemle főszerkesztője a Magyar Tudományos Akadémia körül kialakult botránnyal kapcsolatban kiemelte: az Akadémia megválasztott tagsága rendkívül gyenge teljesítményű. Jelezte:

Lentner Indexen is publikált adatai szerint tíz év alatt átlagolva a közgazdászokból és jogászokból álló osztály átlagos teljesítménye csak 0,26 tanulmány, egynegyed cikk, vagyis nekik 40 év kell ahhoz, hogy olyan cikket írjanak, amelyet a top 1 százalékban, azaz kiemelkedő folyóiratokban idézzenek. 

Az egyik akadémikus-jelölt gondolatai szerint zuhanunk a gulyáskommunizmusból a gulyáspopulizmusba. Nem sül le a bőr a képéről, amikor leszögezi: diktatúra mindkettő, hatalommal való visszaélés. A jelöltnek ennek ellenére jó esélye van akadémikussá válni. Egy másik jelöltről elmondható, hogy ezer szállal kötődik a magyar kormány gazdaság- és tudománypolitikáját belföldön és külföldön kritizáló liberális értelmiségi körhöz.

Tiltakozott a kutatási hálózat MTA alóli kiszervezése miatt. Az Orbán Viktor miniszterelnököt elmarasztalók, az akadémiai közgyűléstől őt távol tartók egyike. Még a villanyszerelők lapjában is megosztja gondolatait. Nemzetközi tudományos elismertsége ugyan már mérhető, de a külföldi szakfolyóiratokban megjelent írásaira a hivatkozók kétharmada egykori egyetemi szobatársaiból, liberális magyar eszmetársaiból kerül ki.

Lentner Csaba megállapítja, hogy a tudományos piramis csúcsán az akadémikusok vannak. Ők irányítják a tudományos életet, elvárják, hogy neoliberális szemléletű könyveikből tanítsanak. Az MTA-doktorok pályázatait ők értékelik, így aztán az általuk kiválasztottak lesznek a rektorok, dékánok, kutatóintézet-igazgatók, sőt: még az egyetemi doktori iskolák működésébe is betolakodtak, a leendő mérnököket, tanárokat, közgazdászokat tanítják.

De azért reménykedhetünk a változásban – Lentner Csaba és Schmidt Mária nagyon is komolyan gondolja vaskos kritikáit.

***

(A nyitóképen: a Magyar Tudományos Akadémia főépülete)